Wednesday, 17 September 2008

Az út / The trip

Na, végre eljutottam idáig is :) Ahogy ígértem elkezdem végre írni a blogot és fel is tettem az összes maradék képet, ide:

http://picasaweb.google.hu/tamas.mihalovits/Sydney080915

Szóval múlt pénteken elindultam Pestről reggel. Kijevbe érve 3 meglepetés várt: 1. Seremetyevó egy jó reptér!!! Ehhez képest... A szervezetlenség teteje, kicsi, kevés az ülőhely. 2. Bedöglött a fényképezőgépem, hurrá :) (Szóval a Bangkoki képeket a telefonommal cisnáltam, de faszák, nem? :D) 3. Sok magyar utazik Bangkokba, legalább 10-15-en átszálltak velünk oda. A gépen megismerkedtem Csabával (42 éves) kereskedő, kis indiai dobozokat importál MO-ra, nem tud nagyon angolul. Munkatársa Szandzsi (36 éves), jó arc indiai, MO-n él. Na velük végigdumáltam a repülőutat, meg bebasztak ők az úton mint állat, szóval az összes sztorit kibeszéltük a bangkoki kurváktól kezdve hova érdemes menni, milyen zenét érdemes hallgatni, a gótikus rocktól Bartókig. Szal nem egyszerű ember. Még a gyereke neveléséhez is tanácsokat kért :)

Szal megérkeztünk Bangkokba. Reptér. NAGY. NAGYON NAGY. Ultramodern. Vízumigénylés. Először pénzváltás, majd fénykép. Na ez úgy műxik mint az otthoni automata beülős, azzal a különbséggel, hogy itt kis thai alkalmazott pötyögi a nyitott oldalú gépbe az adatokat majd manuálisan kiveszi a képet, felvágja, majd kezdi elölről. CSak azt nem értem, akkor minek automata :D Jah, és thai magasságra van állítva, szal én a térdem közé görnyedve fényképezkedtem, jók is lettek a képek. Jókat lehet röhögni rajta. (és kialvatlan, hajnali 4-es fejem van rajtuk :)

Aztán nagy nehezen 5 körül kijutottam a reptérről, taxiba be, irány a város. Hát én egy indiai várost képzeltem el, h sacc per olyan. Nagyon nem. Külváros: felhőkarcolók egymás hegyén hátán, építkezések, 8-12 sávos autópályák egymás mellett és felett (!), nagyon durva. Aztán beértünk a klasszikus, öreg belvárosba, ami nagyon kellemes. Kevés szemét, mérsékelt tömeg. Reggel 6-kor :) Kb 11 körül indul az élet, teljesen zsúfolt utcák, kirakodóvásár, dugó stb. De hatalmas hangulata van. Szóval 6-ra megérkeztem, kihalt minden, a helyi "backpacker" utcába dobtam be magam (köszi Csaba!), életemben először juharszirupos amerikai palacsintát ettem banánnal reggelire (nagyon finom) és megértettem, hogy miért mondja mindenki, hogy európában nem lehet jó banánt enni. Ez valami mesefinom, ami otthon van, azt inkább nem minősítem. Majd 2 óra olvasás, közben kitaláltam, hogy fényképezőgépet kellene vennem, ha már itt úgyis minden olcsó, 30 percig csak boltokat keresgéltem, majd feladtam, mondom csinálok a telóval képeket, már unom magam, menjünk várostnézni. Szokásomhoz híven gyalogoltam (emiatt estére a "szolid" napközbeni esők, 32 fok és felhők ellenére leégtem, ma kezdtem hámlani, jah és picit vérhólyagosra törte a lábam a cipő :)) szóval nincs kilométerhiányom már. Megnéztem a legfontosabb nevezetességeket, amikről tettem fel képeket. Az első 2-3 darab a Wat Pho (Wat=Buddhista templom) készült, az emberek napközben is járnak ide imádkozni, gyönyörű hely és remekül ki lehet kapcsolódni itt, meditálni. Minden templom tele van friss lótuszvirággal, szélharangokkal, ami miatt varázslatos hangulatuk van. És nagyon kedvesek az emberek, ha tiszteletben tartjuk a szokásaikat. Szóval innen átmentem a Nagy Palotába és a Wat Phra Kaewba (köv sok kép). Hát ez valami varázslatos. Minden hatalmas, arany, féldrágakő, virágok, aranyozott falfestmények, márvány, remélem a képek valamit visszaadnak a hangulatból, mert valami monumentális!!!! Ott van az Angkor Wat modellje is (asszem azt is a thaiok építették, aztán vmi háború volt és most Kambodzsa része ugye). Szóval itt elálmélkodtam vagy 3 órát, meg megnéztem a híres Smaragd Buddhát, ami olyan 40 centi magas és teljesen egyedi - hála a telónak le tudtam párszor fényképezni, mielőtt rámszóltak:) Aztán levezetésként még egy szolid palota volt hátra, meg egy érme és ékszer múzeum, ahol az ország kincseit tartják. Hát én még ennyi gyémántot, rubint egy helyen nem láttam. Hihetetlen gyönyörűek voltak. Nyakláncok, mogyorótartók(!) minden mennyiségben, pár kép. Nameg egy kisiskolás turistacsoport. Hát én voltam a főműsorszám, bemutatkoztam, integettünk, mosolyogtunk, aranyosak voltak. Kifelé menet még pár főiskolás lány is meginterjúvolt (kamerával), h ki vagyok és hogy tetszik Thaiföld :) Aztán jöttek a fiúk is, de nekik már nemet mondtam. Hát igen, ők nem néztek ki valami jól :)

Ezután nyakamba vettem a várost, átkompoztam a folyó másik oldalára (Ági kérdésére válaszolva: igen, sokan utaznak hajón, kompon, az úszó városba nem is tudsz máshogy el/kijutni) és még pár templomot megnéztem (Wat Arun). Ami olyan 30 méter magas, Angkor Wat stílusú és kb 15 centi széles, 60 centi magas lépcsőkön lehet felmászni. A város gyönyörű, csak lenézni gáz. Hurrá tériszony!!! (Lefele vicces volt.)

Ekkor már kezdtem éhes lenni, de gondoltam, hogy még csónakázom egyet, megnézem az úszó piacot meg 1-2 híresebb dolgot.

Ez normál áron 800 Baht (4000 HUF lett volna), első hölgynél a "magas benzinárak miatt" csak 700-ra tudtam lealkudni, ott is hagytam. kemény 15 méterrel arrébb, egy idősebb fazonnal, már 550-ben meg tudtunk egyezni (thaioknak 70 Baht, de ez csak thaiul van kiírva :)) szóval ő vitt körbe. Hihetetlen az úszó város. Rendes házak, fa cölöpökön, elöl-hátul víz, kis csónakokban közlekednek, onnan veszik a kaját, dezodort, mosóport mindent!!! (Én egy turista piacostól vettem kókuszt, 2 csapással felnyitotta, szívószál és tolhatod be a kókusztejet, ami ha friss nagyon finom) Vannak a csatornákon rendes kresztáblák, utcanévtáblák, tükrök az éles kanyarokban, h lássa a motorcsónak mi jön szembe, villanypóznák a vízben, gazdagéknál kerítés, vízibejáróval, szóval félelmetes. És több négyzetkilométer területen fekszik!!!! (jah és évente 5 centit süllyed! szóval kb 10-15 év múlva víz alá fog kerülni a nagyja ennek a városrésznek).

Aztán túra vége, kikötöttünk, levámoltak "kikötési díjjal" (anyád!) és elmentem kaját keresni. Gondoltam eszem valami utcai bódéban, ahol a helyiek is. Természetesen vagy 40 percet barangoltam, mire hulla fáradtan (már lementem a térképről is, láttam a virágpiacot, mindent) találtam egy helyi kifőzdét (inkább nem csináltam róla képet, hogy Anya ne kapjon szívrohamot, hol ettem, olyan 7-8-ad osztályú lehet otthoni mércével :)) ahol csak helyiek voltak, szóval nagy látványosság voltam mikor beültem. Gyorsan választottam vmi levest (kép fenn), ott előttem wokban 3 perc alatt vadi friss cuccokból csapták össze, nagyon kellemes, házias íze volt. Leült mellém egy idősebb nő, akivel pikk-pakk összehaverkodtam ( törve beszélte az angolt, de azért minden lényegest meg tudtunk beszélni :)), rendes is volt, a végén ő fizette a levesemet, pedig tiltakoztam. Aztán még útbaigazított (mostmár nagyon meg kellett vennem a fényképezőgépet, mert kezdtem kicsúszni az időből) és konstatáltam, h mennyi mindenből kimaradnak a sznob nyugatiak, mert nem vegyünek a helyiekkel, pedig nagyon-nagyon barátságosak, pláne a kevésbé felkapott részeken.

Szóval még 1,5 óra rohangászás után, kamera megvesz (Canon A590 IS, akit érdekel, de sajna csak 5000-el volt olcsóbb mint otthon) hulla izzadtan, büdösen (itt ugye kb 30 órája nem zuhanyoztam már) bevágtam magam egy taxiba (1 perc alatt lementünk félárra, meg is dícsért a taxis milyen ügyesen alkudozom :D) és irány a reptér. Ott gyors zuhany a sziszegős szappannal, csomag kivált (méregdrágán őrzik), gyors becsekk, 2 röntgen, 2 hölgy még kipakolja a táskám, kb 500m gyaloglás a kapuig, újabb pakolás és már a váróban is vagyok. Este 18:30. Innen folyt. köv.


Finally, I managed to write again :) As I have promised, I start to update my blog from now on and I uploaded the rest of my pics, check it here:

http://picasaweb.google.hu/tamas.mihalovits/Sydney080915

So I left Budapest on last Friday in the morning. I had 3 suprises when I arrived to Kiev: 1. Seremetyevo (Moscow) is a great airport! Compared to this (Sry Okszi)... Badly organized, small, only a few seats. 2. My camera died, hurray :) (So I made my pics in Bankok with my mobile, but they are cool, aren't they? :) 3. A lot of Hungarian is travelling to Bangkok, at least 10-15 had a tarnsit with me. On the plane I met with Csaba (42), entrepreneur, he is importing small indian boxes to Hungary and barely speaks English. His colleague Sandji (36, Indian), great guy, living in Hungary. I was chatting with them throughout the whole trip, they got very drunk as well, so I have heard all the stories about the bitches in Bangkok, where to go, what to eat, what music are worth listening to from gothic rock to Bartók. It was very cool! Csaba also asked some help in treating his 17 yrs old son :)

So we arrived to Bangkok. Airport. BIG. VERY BIG!!! Supermodern. Visa application. First exchanging the money, then passport photo. It works like the regular automatic photo machines, where you sit in, with a small exception that here a thai lady is pressing the buttons inside and outside of the machine manually, you pay to her and she gives you the pics. So I do not really understand why do you need an automatic machine :D. Oh, and it was set to thai height, so imagine, I bended between my knees and then they took the photos, they are very great :P You can laugh at them very well. (and I have an unslept, 4 am face on them :)

Finally, at around 5 am, I managed to exit the airport, got into a cab, let's go to the city! To be honest, I imagined a city like I saw in India. Well, I failed like hell. Suburb: A lot of skyscrapers, constructions, 8-12 lane motorwas and highways next to and above (!) eachother, wow. Then we arrived to the classical, old downtown, which is very pleasant. Few garbage, limited crowd. Well, at 6 AM in the morning :) Life starts at around 11AM, exteremly crowded streets with stalls, traffic jam etc. But it has an amazing atmosphere! So I arrived at 6 AM to the local "backpacker" street, nobody is there, I popped in to a restaurant (thx Csaba), I ate American pancakes with maple sirup with banana the first time in my life. It was great! And now I understand why everybody sais you cannot eat good banana in Europe. This was awesome, I would rather not tell anything about the ones at home. Then 2 hours reading, meanwhile I figured out that I should buy a new camera as I have heard that everything is very cheap in Thailand, so I was serahcing for shops for 30 minutes than I gave it up. I said, I will make some pics with my mobile, I am bored, let's go to see the city. I usually walk (I did it now as well) (so I got sunburnt by the end of the day in the solid rains, 32 degrees and under lots of clouds, today I started to exfoliate, ohh and I have some bloody injuries on my leg :)), but atleast, it was enough :)

I went to the major attractions, you can check the pics. The first 2-3 is about Wat Pho (Wat is a buddhist temple), people come here during the day to pray, very beautiful place and perfect to rest and meditate. Every temple is full with lotuses, bells so it has a magical feeling. And people are very friendly if you respect their customs and traditions. From here I went to the Great Palace and to the Wat Phra Kaew (next dozens of pics). That was fantastic!!! Everything is huge, gold, semi-jewels, marble, wallpaintings with gold, I hope the pics can show you the atmosphere, it was monumental! I saw the model of the Angkor Wat as well (I think thai peoplke built it, then there was a war and now it is in Cambodga). I have spent here like 3 hours or so, and I saw the famous Emerald buddha as well, which is app. 40 cms tall and unique - and thx to my mobile I could make some pics before I was told not to take any more pics :) Then as a rest, I saw a nice palace and a coin and jewel museum, where they keep the treasures of the country. Well, I have never seen so many diamonds, rubies together. They were wonderful! Necklaces, nut holders (!) in huge quantities, some paintings. And of course a group of schoolkids. I was the biggest attraction for them, I introduced myself, we smiled, cheered etc, they were cute. Before I left, some college girl interviewed me (literally, with a cam), that who am I and what do I like in Thailand :) Then the boys came, but they did not look that pretty, so I said no :)

New: After that I started to look around in the city, I took a ferry to the other side of the river (Answering Ági'squestion: yes, a lot of people is travelling by ship, ferry, you cannot go otherwise to the floating city) and I visited some more temples (Wat Arun). This is approx 30m tall and looks like the Angkor Wat and you can climb up on 15-cm wide, 60-cm tall stairs to the top. The city is beautiful, I only hated to look down. Thanks horror of height! (Climbing down I was funny!)

At this point of time I started to be hungry, but I wanted to visit the floating market and some more monuments, so I decided to have a boat trip around.

On a normal price, this would have costed 800 Bahts (17€). At the first lady, because of the "high petrol prices" I could bargain it down only to 700, I left of course. :) 15m away with an older dude I managed to agree on 550 (for thai people this costs 70 Baht, but it is written only in thai :)), so he brought me around. This was simply amazing!

Normal homes/houses on wooden poles, in front and behind water, they travel in small boats, they buy everything from boats (food, detergent, toilet paper, everything!) (I bought a coconut from a fake tourist marketer, he opened it with 2 hits, straw and you can drink the milk from the coconut and if that is fresh, it is very tasty.

Inthe tunnels you can sign normal traffic signs, name plates, mirrors to see in the corners, at rich houses a fence with water entrance/gate, it was breathtaking. And it is extremely huge. (ohh, and in every year it sinks 5 cm! So in 10-15 years most of the city will be under water!)

Then the tour ended, I had to pay for the landing (fuck!) and I went to buy some food. I wanted to eat something on the street where locals are eating as well. Of course I journeyed for at least 40 minutes, when deadly tired (I went down from the map, I saw the flower market, everything) I arrived to a dirty stall ( I rather did not take a pic, as my mom would have died instantly if she would have seen it:) where locals were eating, so I was a big attraction there. Quickly I chose a soup, they made it in front of me in a wok in 3 minutes from fresh ingredients, it had very nice taste. An older lady sat next to me later on, we started to chat (she barely spoke English but it was enough), she was nice (in the end, she payed for my soup, although I did not want that). She also showed the way where to buy a cam, as I was very much running out of time and I recognized that snob western tourists are missing so many things as they are not hanging out with locals, although they are very-very friendly, especially on less visited areas.

So after 1,5 hours of running up and down, I bought a cam (Canon A590 IS, in case you are interested, but it was cheaper only by 20€ than at home), a stinky, wet person jumped into a cab (it was me, travelling at that time for more than 30 hours) we wnt down to half-prize in 1 minute, he said I am a very good negotiator :) and then let's go to the airport. I had a quick shower with a deo :), got my luggage back (it was ridicuously expensive), quick check in, 2 x-rays, 2 lady checked my bag again, half km walk to the gate, packing and checking again, and I was in the waiting lounge. 18:30 PM

Today I stop here, the story continues tomorrow :)

2 comments:

Anonymous said...

woooooow Maso,

Egy gyors kérdésem van: Hogyan lehet a fényképeket letölteni egy Nokia típusú telefonról? (nehogy azt mondd, hogy keressek rá, mert az már megvolt :P)

Puszi
csak így tovább:)

Charliesangels said...

Nah we already know Bangkok. It's been a week tho that u've been being in Sidney so now lets hear a bit about that, pliiiiiiiz :)

Hugz!

Vik